D-20 Ágyútarack

Mivel semmilyen korlátozás sem vonatkozik a tüzérségre ezért folyamatosan bővítik és fejlesztik

A D–20 vontatott tarackágyú. A 152 mm-es M 1937, más néven ML–20 típusjelű löveget váltotta fel. Részegységei nagyrészt megegyeznek a 122 mm-es űrméretű, D–74 típusjelű tábori ágyúéval, fejlesztésük párhuzamosan folyt. A D–20-at az „URALMAS” OKB–9 jelű tervezőirodájában fejlesztették ki Fjodor Fjodorovics Petrov főkonstruktőr vezetésével. Tervezése már a II. világháború után elkezdődött, de a sorozatgyártású példányok csak az 1950-es évek közepén jelentek meg. Tüzelésnél a löveg körtalpát letámasztják, így stabil lesz, a kerekeket tehermentesítésük céljából felemelik. M–55 jelzéssel is ismert. Ezt a tábori löveget nehéz, kétkamrás csőszájfékkel látták el. Módosított, D–22 (2A33) típusjelű változatát építették az 2SZ3 "Akacija" önjáró lövegbe. A D–20 volt az első szovjet löveg, amely alkalmas volt harcászati atomlőszerek kilövésére. A szovjet időkben vegyi töltetű lőszerek is rendszeresítve voltak hozzá. Rakétapóthajtású lőszerrel a lőtávolság elérte a 24 km-t.

Műszaki adatok [szerkesztés]

• Gyártó: Szovjetunió
• Kezelők száma: 10 fő
• Űrméret: 152,4 mm
• Csőhossz: 5195 mm
• Tömeg: 5650 kg
• Lőszer tömege: 43,51 kg
• Lövedék kezdősebessége: 600 (670) m/s
• Lőtávolság: 17 410 m (24 000 m)
• Tűzgyorsaság: 5-6 lövés/perc
• Póthajtásos gránát: van
• Emelkedési szög: -5°, + 63°
• Oldalszög: 58°
• Teljes hosszúság: 8,69 m
• Teljes szélesség: 2,32 m
• Teljes magasság: 1,92 m vontatva
• Vontatási mód: AT–SZ; Ural–375; Ural-4320; Tatra–813 típusú tehergépkocsik.
• Vontatási sebesség: 60 km/h.

Típusváltozatok [szerkesztés]

• M1985 – Romániában a D–20 alapján kifejlesztett löveg
• "66-os típus" – Kínában gyártott változat