|
|
1936-ban Svéd küldöttség utazott Magyarországra hogy eladásra kínálja fel az L-60-as harckocsit. Még ebben az évben egy magyar mérnökökből álló küldöttség utazott Svédországba, hogy megvizsgálja a harckocsit. 1937-ben Magyarország rendelt egy L-60 típusú harckocsit, hogy hazai körülmények között teszteljék. A hazai terepen való tesztelés során kítűnően vizsgázott. Azt az egyetlen dolgot kifogásolták, hogy nem botkormánnyal hanem kormánykerékkel történik a jármű irányítása.
|
Ezekután Magyarország megvásárolta az L-60 licensét. Pár változtatást akartak végrehajtani a járművön, mielőtt elkezdenék gyártani Toldi néven. Kiakarták cserélni a kormányművet botkormányra, de végülis ezt a tervet elvetették. A parancsnoki kupola köré 5 db prizmás figyelőüveget akartak rakni, hogy az amúgy sem tökéletes kilátást fokozzák egy kicsit. A harcterepen mint tudjuk a legfontosabb az ellenség mihamarabbi észlelése, főleg ha a páncélos
|
|
|
páncélvédettsége nem túl nagy. A tornyot pedig fékezhetővé kellett tenni, erre azért volt szügség hogyha a motor túl akarná forgatni a tornyot akkor meg lehessen azt állítani. A Jármű elején és két oldalán 1-1-1 figyelő üveget helyeztek el. Ezeket egy vékony páncéllemez védte amit a tank belsejéből egy kar segítségével lehetett mozgatni. Így tűzharc esetén egy mozdulattal rá lehetett fordítani a páncéllemezt a figyelő üvegre. A torony két oldalára nyitható kibúvó nyílásokat helyeztek el, ez megkönnyítette a
|
|
személyzet ki és beszállását, valamint szükség esetén a harckocsi gyors elhagyását. A toronyban elhelyezett 20 mm-es nehézgéppuskát nehéz volt mozgatni, és utántölteni a szűk toronyban. Főleg a 25 töltényes tár akadt be a torony tetejébe. Emiatt egy rést vágtak a torony tetején. Ez megoldotta a mozgatás és az utántöltés problémáit. Ezt a lyukat egy tégla alakú páncéllemezzel takarták el. 1938 elején felmerült az az igény, hogy a Toldit lássák el rádióval. A magyar hadvezetés is kezdett rádöbenni arra, hogy a modern háború megvívásához elengethetetlen szükség van arra, hogy a harckocsik egymással tudjanak komunikálni a harctéren. A komunikáció folyamatossága már egy lépés a győzelem felé. A harckocsi egy Ra/5-ös rádiót kapott.
|
Ennek az ív antennája a torny tetején helyezkedett el. Használat közben egy kar segítségével felállították az ívantennát, ha nem használták akkor a karral kioldották a rögzítő szerkezetet, ennek következtében az antenna rádőlt a torony tetejére. Ez az ívantenna vált a Toldi harckocsik egyik jellegzetes ismertetőjegyévé a második világháború során. Az irányváltoztatást a Svéd kormánykerékkel oldották meg. Ennek rövid működési elve a következő: A kormány kerék jobbra illetve balra történő mozgatásával a jobboldali vagy a baloldali lánctalpat lassította le a szerkezet. A lassulás attól függött hogy mennyire fordították el a kormányművet. A harckocsi emiatt nem tudott helyben megfordulni , csak 7m-es körön belül. Ez amiatt volt mert a harckocsi egyik lánctalpát se tudták teljesen leállítani. Fő fegyverzetét 1 db 20 mm űrméretű Gebauer nehézgéppuska, és egy 8 mm űrméretű géppuska alkotta. Ez a fegyverzet képessé tette könnyebben páncélozott harci eszközök leküzdését, valamint a gyalogság elleni bevetését. A motor túl sebezhető lett volna a hűtőrácsokon keresztül, emiatt a hűtőrácsok alatt vékony páncéllemezt helyeztek el. A harckocsitestet hátsó részén és az elején városi jelzőlámpákkal látták el, hogy a jármű közúti forgalomban is közlekedhessen. 1941-ben kiderült hogyha a Toldi páncélzatát nem növelik, akkor harci feladatok ellátására alkalmatlan lesz. A harckocsi kis teljesítményű motorja és a gyenge torziós rugók nem tették lehetővé a harckocsi tömegének nagyarányú növelését. Szakemberek véleménye szerint a harckocsi 500 kg-os súlynövelést bírna még el. Így a páncélzatot csak a veszélyeztetett helyeken növelték 13 mm-ről 20-30 mm-re.
A Toldi egészségügyi változata
|
A változtatások után a járművet a Toldi II jelöléssel kezdték el gyártani. Azt tervezték, hogy a harckocsi kormányművét kicserélik egy a MÁVAG-nál készítettre. Ezzel 6 m-es körön belül tudott volna megfordulni a Toldi II. Az elkészült kormányművet beépítették a H-357-es forgalmi rendszámú harckocsiba. A csapatpróba közben a jármű felborult és kiégett. Ezután az esemény után a Ganzgyárban borítási próbának vetettek alá egy másik harckocsit. A borítás és a vizsgálatok után kiderült hogy véletlen műve volt a jármű kigyulladása. Végülis egyenlőre lemondtak az új kormányműről. A harckocsi lövegét is kicserélték egy nagyobb űrméretűre, így a fő fegyverzetét ettől kezdve egy 40 mm-es harckocsilöveg látta el. Ennek kezdősebessége 800 m/s-volt. Ez nehezebb volt mint az előző löveg, így a harckocsi tömege 500 kg-mal nőtt. A Toldi I jellegzetes ív antennáját kicserélték bot antennára. A botantennára azért volt szükség, mivel az ívantenna a fronton elég nagy feltünést keltett és könnyen észlelhetővé tette. De a Toldi II-t így se tudták a páncélos elhárításban kellően alkalmazni, gyenge adottságai miatt. Lövegük nem volt elegendő a korszerű harckocsik páncéljának átütésére. Páncélzatuk is csak a 20 mm-es páncéltörő fegyverek ellen volt hatásos. A Toldi III nem került már sorozat gyártásra, pedig ezen sorozat újabb változtatásokon esett volna át, és harci értéke is nagyobb lett volna már mint előző két testvéréé. A gyárak túlterheltsége miatt nem került erre sor. Tervezték kötényzettel való felszerelését is, de ez nem növelte volna a páncélvédettséget, csupán plussz terhett rótt volna az amúgy se túl erős motorra. A Toldi III ból csak pár darab készült el mindössze tesztelési célokra. A Toldi harckocsiból készült speciális változat is a Toldi egészségügyi harckocsi. Ezt a frontvonalban megsebesült katonák kimentésére használták. A torony hátsó részén egy megnagyobbított nyílást helyeztek el, hogy a betegek be és kirakása könnyebb legyen. Az orvosi személyzet felszerelését a lőszertartó rekeszek helyén oldották meg. A járműnek megmaradt a 20 mm es nehézgéppuskája, csak a lőszer javadalmazást csökkentették le 184 darabra.
A Toldi páncélvadász változata
1944-ben felmerült az elavult Toldi I esek alvázának hasznosítása. A Ganz gyárban megterveztek a német Marder sorozat mintájára egy önjáró löveget. Az önjáró löveget egy 75 mm-es löveggel szerelték fel. A löveg köré egy felül és hátul nyitott tüzelőállást készítettek. Ez nem túl sok védelmet adott a személyzetnek, a repeszeket és a gyalogsági fegyvereket volt képes csupán felfogni. A csapatoknak nagy szüksége lett volna a járműre de csak egy mintapéldány készült belőle. Valószínüleg a Magyar gyárak túlterheltsége miatt nem került sor az amúgy nagy tűzerejű páncélvadász sorozat gyártására.
|
Tömeg:9350 kg |
Teljes hosssz.: 4750 mm |
Magasság: 1872 mm |
Max.seb.: 47 km/h |
Teljesítmény: 155 LE |
Gázlóképesség: 0,7 m |
Személyzet: 3 Fő |
Páncélzat: 5-35 mm |
Árokáthidalóképesség: 1,75 m |
Hatótávolság: 190 km |
Fegyver/lőszer javadalmazás:
1 db 40 mm űrméretű harckocs ágyú / 55 db lőszerrel
1 db 8 mm űrméretű géppuska / 3200 db lőszerrel
|
Rádió: Ra/5a |
|
|