Az orosz hadseregben egyre nagyobb volt az igény egy félautomata puskára, és ezt a lyukat volt hivatott az SVT 38 utódja, a SVT40 betömni. Csakúgy mint a G43, az SVT40 is lényegesen megbízhatóbb volt az elődjénél, csakhogy az oroszoknak sikerült nagyobb darabszámban gyártaniuk, mint a németeknek. A puska nagyon hatékonynak számított, és a német fegyverkonstruktőrök példaképévé vált, akik szintén egy jól használható félautomata puskát szerettek volna tervezni. Az SVT-nek az volt az előnye a Mosin-Nagant-tal szemben, hogy nem kellett folyton csőre húzni mivel ez ismétlőpuska volt. 10 golyós tárkapacitásával nem volt közelharcra megfelelő, de a mesterlövészek is használták, bár hatalmasat rúgott. Legyártása nem volt nehéz, csak a csöve volt tiszta fém, és kezelését is gyorsan meg lehetett tanulni. Mivel könnyű volt összerakni gyakran hibásodott meg, néha előfordult, hogy a golyó bent maradt a csőben. A sok hátránya ellenére azért szerették, mert sokkal pontosabb volt, mint bármelyik addigi orosz puska( a Mosin-Nagant hozta a változást).